Fej a pohárban (Napló és levelek 1914-1916)

Fülszöveg

A modern magyar próza első, máig nagyhatású alakja Csáth Géza. Orvos volt, az emberi test és lélek nagy ismerője, akárcsak közvetlen elődje, Csehov. Materiális tudását a szenvedés átszínezte, naplója tanúsága szerint át is értékelte. Körülötte a sebesültek kínszenvedése, benne magában másfajta gyötrelmek. Háborús naplójának első feljegyzése 1914 júliusából való. "Mozgósítási hír - a lapokban. Kétségek: mi lesz velem?" Mottója is lehetne ez füzetének. A háborúban szolgálatra rendelt orvos élete fokozatosan tárul föl előttünk. A napló hol töredékesen, jelzésszerűen rögzíti az eseményeket, máskor pedig bővebben, kedvvel időzve a leírások részleteiben. Feleségével, Olga asszonnyal töltött órái jelentik a megnyugvást, ahogy a testi örömök a kikapcsolódást a szörnyűségek sorozatából. Amikor csak teheti, olvas, diplomáciai iratok gyűjteményét tanulmányozza. Érteni akarja a politikát, az őt közvetlenül körülvevő világot. Közben iszonyatosan sokat dolgozik. Sérülteket lát el, sokszor hajnalig fönt van, tisztítja és kötözi a sebeket. És a bejegyzések a fokozódó morfiumadagokról... Hatalmas harcot vív önmagával, orvos lévén tudja, mi vár rá. Leírja és elemzi álmait. A napló jelentős részét teszik ki az álomanalízisek. Akkurátusan megjegyzetel minden álommotívumot, akárcsak Freud vagy Ferenczi. Miközben kábítószerfogyasztását hősiesen próbálja csökkenteni, az ördögi kör foglyaként a dolgokról, helyzetekről, a körülötte lévő emberekről, kollégákról, felettesekről, nőkről olyan hihetetlen élességgel vet papírra jegyzeteket, mintha halálos nyugalomban csak hűvösen figyelné a világot. De néha kiszakad belőle a fohász. "Istenem, segíts rajtam. Szeretnék még sok jót tenni az életben, és jóra, nemesre tanítani az embereket." A sors azonban kíméletlenül szabta meg pályáját. Hátborzongató arról olvasnunk Olga asszonynak írt levelében, hogy fegyverre van szüksége... Hiszen tudjuk, néhány év múlva, 1919 júliusában revolverlövésekkel megöli feleségét, majd öngyilkosságot követ el. A kötetet Szajbély Mihály és Dér Zoltán utószava és jegyzetei teszik teljessé.