Dallos Sándor - és Munkácsy zaklatott művészélete
„Mert mi ketten tudjuk csak a lélek nagy erejét…”, mondja az ifjú Mihálynak Erzsi, a számosból egy, kit a festő ebben a látomásos könyvben, annak története szerint szeretett. A mondataiért szeretem ezt a könyvet, ezekért a sugárzó, lélekkel erős mondatokért. Fortyognak bennem ma is ezek a mondatok, holott kamasz koromban faltam fel szinte egy lélegzetre ezt a könyvet először, hogy aztán számos nyár álmos, punnyadásos délutánjain olvassam újra meg újra a kedves részeket. Olyan mélyen érintett meg, hogy mikor először állhattam a Nemzeti Galériában a Munkácsy képek előtt, megilletődve, mint aki oly nagyon szeretettje intimitásába nyit be véletlenül, eszembe jutottak, sorjáztak Dallos Sándor mondatai a képekről a fejemben – azóta sem éltem ilyen egyszeri és megismételhetetlen találkozást festményekkel, ilyen fejben folyó tárlatvezetést, annak ellenére sem, hogy igazából honunk gazdag festőpalettájáról nem Munkác
