Aurél a Kékesre megy-Akasztófavirág

Fülszöveg

Németh ​László pályakezdő éveire visszaemlékezve így ír kisregényeiről: „…Az Akasztófavirág tulajonképpen nagyon is nemes virág volt, s csak azért lett belőle akasztófavirág, mert a regény végén felkötötték. Mélyén ott bujkált az elkallódó magyar paraszt adys, móriczos, Szabó Dezső-s motívuma: Turi Dani és Hortobágy poétája volt a hős egy személyben, de azért összegyűjtött munkáim közül mégsem tagadhatnám ki ez a legregényszerűbb regényem, s ha az Osvát által megdicsért tulajdonságokat kissé erőltettem is benne, olvasható elbeszélés, magasabban differenciált magyar falut mutat be, mint a megszokott parasztregények, s a vidék forradalmának tudtommal egyetlen használható egykori képe. Egy ilyenféle regénytől várható-e több?” A kisregény szövege most jelenik meg először. Az Aurél a Kékesre megy egészen más hangvételű írás. Kalandos, játékos, ironikus nyári történet. "…A Napkelet munkatársai asztalánál mint hiánycikk, méltánylást talált, még Halász Gábornak is volt rá dicsérő szava. Minthogy a felsőgödi szomorúfűz alatt akkor már készült az Emberi színjáték, említést téve róla, kaptak rajta; valami olvasmányos regényt vártak benne szegények