Isten világában élünk - A világ rendje és szépsége a teremtőt hírdeti

Fülszöveg

ELŐSZÓ Sok jó természetű és jóra hajló fiatal él hazánkban, akik a kor materializmusa vagy szüleik közömbössége miatt nem keresztelkedtek meg. Ismerek egy nagyon finomlelkű kisfiút, aki nincs megkeresztelve. Tertullianus azt mondja, hogy az ember lelke természeténél fogva keresztény. Csakhogy a legjobb természetű ember is hajlik a bűnre, a rosszra. Fontos lenne ezeket a jószándékú fiatalokat elvezetni Krisztushoz a keresztség által, hogy a többi szentségben is részesülve örömteli, vidám lelkű keresztények és jó magyarok lehessenek. Elsősorban az Istenfogalmat kell megerősíteni, fölkelteni a lelkükben. Egy póknak elegendő egy szál, hogy használni tudja remekművét, a pókhálót. Nekünk, sokszor rosszra hajló embereknek, egy szál nem elég Isten felé, de ha a legfontosabb szál, az Istenfogalom megerősödik lelkükben, akkor rögtön több szálon kapcsolódhatunk bele az isteni életbe. Érdekes, hogy Isten létének erős hite már elemista koromban a lelkembe ivódott. Ráadásul egy elég egyszerű festmény szemléletének segítségével. Az én kétezres, katolikus, magyar falumban a környék legszebb kereszthajós temploma még nem volt kifestve. Fehér ruhája volt, oltott mészfestékből. A szentély fölötti részt kékre festették arany csillagokkal. Ez a festett égbolt tanított meg arra, hogy éjszakánként gyakran szemléljem a csillagos eget. Sokszor támadt olyan gondolatom, vajon hol végződik a milliárdnyi csillagvilág, van-e egyáltalán vége, s mi van azon túl. A csillagvilág tervszerű menetrendje is megkapott. A természet törvényeit figyelve felfedeztem a nagy rendezőt, alkotót, magát Istent.