Úrilányok Erdélyben

Fülszöveg

Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra. Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból. Ugron Zsolna erdélyi úrilány: összegyűjtötte főnemesi retyerutyája legjobb családi anekdotáit, ezeket szellemesen és szórakoztatóan fűzte fel egy talán nem véletlenül életszagú, romantikus történetre, és mert az anekdotákban mindig esznek, megtoldotta a kötetet a nagymamája szakácskönyvéből vett százéves receptekkel. Ezekből aztán kiderül, hogy az őzgerincet fel lehet adni ribizlizselével, de hecsedlilekvárral töltött, borban párolt almával is. S hogy a ma méltatlanul mellőzött pástétomok igen jól megállják a helyüket uzsonnára, legyenek akár borjúból vagy nyúlból. Hogyan lesznek az erdélyi történelmi családok ünnepnapjainak ételei egy ízig-vérig huszonegyedik századi fiatalasszony hétköznapjainak szerves alkotóelemei – ehhez már el kell olvasni a könyvet. A legtöbbünk számára súlyos és könyvszagú erdélyi történelem természetes, kézzelfogható, életszerű képekben és történetekben kerül elénk, elveszti iskolai tananyag jellegét, és hirtelen rádöbbenünk: ha nem is élünk mindannyian kastélyokban, ha nem is mozgunk ennyire otthonosan történelmi helyszíneken, a saját felmenőink történetén keresztül mi is ilyen magától értetődő módon kapcsolódunk a múlthoz, a magyar történelem zivataros századaihoz… Lévai Anikó