Új hidakon járok

Fülszöveg

Gerstenbrein István írása Mária utas zarándoklatáról. 22 nap, 865 km, 9 megye, egy zarándokút és az úton történt események könyv alakban. Mindössze 100 példányban készült. „A megérkezést követően sokat gondoltam az Útra, és gondolok mind a mai napig. Vajon milyen lehet egy tél Székelybőn? Jedd határában ugróiskolát játszanak még a gyerekek? Mi változhatott, és mi fog változni esetleg a jövőben? Egyik kérdést a másik követi, de van, amiről feltétlenül beszélni kell! A Mária-út keresztülszeli Közép-Európát, és áthalad a Kárpát-medencén. Érint gazdagabb, kevésbé gazdag és rendkívül szegény területeket egyaránt. Ez utóbbin az egyéni sorsok már tömegekbe rendeződnek, és néma kiáltásukat senki se hallja meg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy úgy indultunk neki az Útnak, hogy könyvet írok róla. Könyvet nem lehet csak úgy írni, ez nem elhatározás kérdése. Az viszont, hogy az egységesnek mondott Európában millióknak kell úgy élnie, hogy étel sincs az asztalon és a házon tető, már számomra is olyan motivációt jelentett, hogy gondolataimat papírra vessem. Az országokon belüli és országok közötti igen komoly morális és anyagi különbséget persze nem lehet egyik napról a másikra elsöpörni, de tenni kell ellene. Elsősorban az emberek, mi magunk lehetünk képesek rá, mert a Mária út hídjain mindannyian elférünk, és elfér egy kis segítség is mindenki részéről, mindenkinek a maga módján, ha akarjuk. Gondoljunk a szükségre! Mi a szükség? Mit jelent nekünk? Fogalmazzuk meg magunkban, és ennek megfelelően keressük meg azt a hidat, mely összeköt minket Európában.”