Villa Abbázia

Fülszöveg

1911, Budapest. Erőss Ada kisírt szemmel lép az oltárhoz, hogy hűségesküt tegyen a nála harminc évvel idősebb lókereskedőnek, akit egyetlen porcikája sem kíván. A nagypolgári család a tönk szélére került, és ha Ada apja nem kapja meg a neki ígért kölcsönt a kérőtől, végleg elszegényednek. Adának azonban minden vágya, hogy orvosnak tanulhasson, és szándékától sem apja zsarnoki szigora, sem a férfiak uralta világ nem képes eltántorítani. A díszes menyegző kínos botrányba fullad, mivel a lány nem hajlandó apja akaratának engedelmeskedni. A családot a sajtó meghurcolja, és a lánynak el kell hagynia otthonát. Adát hisztériásnak nyilvánítják, és egy abbáziai szanatóriumba száműzik, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ott tehetős férjet fogjon magának, mert örökségre immár nem számíthat. Az Adria tengermelléke fénykorát éli. Az üdülőhely luxusszállodáit fejedelmek és előkelőségek, híres művészek és hamiskártyás bohémek látogatják, sétányainak babérillatú ligetei szerelmek és szakítások állandó színtere. A szanatórium szűk szobáiból nézve mindez csupán álom, a katonás napirend megtörni látszik a különc természetű lányt, ám feltűnik két újdonsült barátnő és két nem mindennapi udvarló is, így Ada kénytelen szembesülni az elhazudott múlttal, hiszen addig senki mellett nincs maradása, amíg le nem vetkőzi a családi titkok és nemzedéki örökségek béklyóját.