Menyasszonyok, vőlegények

Fülszöveg

A regény helyszíne Budapest, valamikor a háború utáni koalíciós években. A cselekmény legnagyobb része egy diszkrét kis budai örömtanyán játszódik, itt szövögeti terveit Frida, a kuplerosné, aki örömest hozzáadná rajta élősködő szűz lányát, Lilit az intézmény legfőbb támaszához, az életművész gyárigazgató Szatmárhoz, Lili azonban Szatmár protezsáltjával, az ugyancsak ingyenélő szélhámos Schulz Ernővel szűri össze a levet, akivel meg is szöknek - és máris a hol tragikomikus, hol mulatságos fordulatok kellős közepén vagyunk. A véletlen szeszélyéből találkozó és összefonódó sorsok - a magát ingyen odaadó úrilány Edité, a paranoiás Oszkáré, a szellemidéző Ilkáé és a többieké - mind a boldogságkeresést példázzák egy olyan világban, amelynek kulcsszava a válság. Mert ahogy az emlékezetes antihős, az egész világ ellen szimultán sakkjátszmát vívó és végül persze vesztes Szatmár Vilmos mondja, „megváltoztak az ízek, a szavak értelme, az élet mondanivalója... Valahol egy gátját szakított áradat hömpölyög, a víz a szánkig ér, régen annak a keserű ízét érezzük, annak szennyét hörpöljük, már olyan régen, hogy elfelejtettük az igazi ízeket, elfelejtettük, milyen volt a nevetés, de azt is, milyen a jóleső, lelket könnyítő sírás. Csak ténfergünk, lihegünk, bukdácsolunk. Egy világ merült alá." Szobotka Tibor (1913–1982) író, műfordító, irodalomtudós szépírói pályáját a hosszú, kényszerű hallgatások, a csak nagy késéssel megjelenő vagy éppen íróasztalfiókban maradt művek - vagyis a mellőzöttség, értetlenség, igazságtalanság jellemzik. Tragikus sorsáról felesége és írótársa, Szabó Magda Megmaradt Szobotkának című könyve ad képet. Menyasszonyok, vőlegények című regénye - az utolsó, amelynek kiadását és közönségsikerét még megérhette - több mint húsz év múltán jut el ismét az olvasókhoz.