Gyöngyharmat

Fülszöveg

A ​mese a gyermeklélek megszépítője, a bimbózó vágyak nyelvi varázslata, az anyanyelv első megszólalása. A meséket elhisszük igaznak, mert az ember élete is olyan, mint egy mesefüzér a hihető és hihetetlen történések sorával. A Gyöngyharmat hősei legyőzik magukban a gyengeséget, mert hisznek abban, hogy minden feladat új vállalás, és minden vállalás gyönyörű küzdelem. Ez késztette a szerző férjét arra, hogy az amerikai Magyar Kulturális Alapítvány keretében életre hívja az Optimist International Magyarországi Tagozatát. A klubok tagjainak hitvallása a mesekönyv utolsó lapján olvasható. A szerzőnek és férjének párhuzamos pályája hiteles igazolt magyarságszolgálat, amelyet nem az anyagi, hanem a lelki gazdagság erejéből vállaltak. „Egyszerűen nagyon-nagyon kell szeretni az embereket, szó szerint kell venni a barátságot, szomjasnak kell lenni az emberi érzelmek iránt, és egy kultúrközösséghez kell tartozni, amely több ezer év alatt termelt ki magából érzékeny egyedeket, nádszálhajladozású nyelvet, bennünket megtestesítő lángelméket…” vallja a szerző egyik levelében, s ebben a hitben fogant a Gyöngyharmat című mesekönyv is.