Seherezádé lánya A SZÜLEIM ÍTÉLTEK HALÁLRA

Fülszöveg

„A szüleimnek sokat jelentettem, különösen az apámnak. A kedvenc gyermeke voltam. De a lehető legdurvábban sértettem meg mindkettőjüket. Olyat tettem, amire nem számítottak: meggyaláztam a vallásukat, a hitüket. Megtörtem a büszkeségüket, és meghurcoltam a becsületüket, ami fontosabb számukra, mint a lányuk.” Ayşe legfőbb vágya, hogy a saját életét élje, de a szülei szigorúan vallásos világában ez szinte lehetetlen. Jezid szokás szerint unokatestvéréhez, Hasszánhoz kell feleségül mennie, akinek már kislány korában elígérték. Ezt követeli a hagyománytisztelet és a család becsülete. De Ayşe egy német férfiba szerelmes, ezért felveszi a harcot a szüleivel, és megszökik otthonról. Mindent alaposan előkészít: a naplóit és a címjegyzékeit megsemmisíti, titokban gyűjtött pénze ott lapul a zsebében – müncheni vonatra száll, ami titkos és titokzatos szerelméhez viszi. Azóta Ayşe élete félelemben telik, mert vannak olyan szülők, akik inkább megölik gyermeküket, semhogy elveszítsék jó hírüket – még Európa kellős közepén is... A huszonöt éves szerzőnő Berlinben született. Szülei török bevándorlók, pontosabban ősi hagyományokat ápoló jezidek, akiket hazájukban a vallásuk miatt üldöznek a kurdok. Ayşe a középiskolát követően ápolónőnek tanult. Első szökési kísérlete otthonról ugyan kudarcba fulladt, de a német rendőrségnek sikerült a szülői erőszak elől egy berlini nőotthonba menekíteni. Azóta Ayşe új személyazonosságra tett szert, lakóhelyét is titkosította. De a rettegés, hogy a szülei megtalálják, egy életen keresztül elkíséri. A Seherezádé lánya megrázó személyes vallomás egy fiatal lány tollából, aki – feladta vallását, hátrahagyta szülőföldjét, megtagadta családját – valaki más bőrébe bújva találhatta meg igazi önmagát.