A nyugati hadtest

Fülszöveg

1973-ban Székely János egy hosszú tanulmányban konstatálja a költészet halálát, azt állítva, hogy Ars poétikám a hallgatás...Versem: a csend. Valójában saját költészetének elapadásától jut erre a következtetésre, menti magát a kétségbeeséstől. Majd eltelik hat év, és megjelenik A nyugati hadtest című kisregénye, amelynek végén ott áll A vesztesek, a huszadik századi magyar költészet egyik legkatartikusabb remekműve. Akár egy mikrocsip, totálisan sűríti magába a magyarság kudarcot kudarcra halmozó, majd mindent veszejtő huszadik századát. E záró verssel a szerző tulajdonképpen megkoszorúzza az öt páros történetből eggyé ötvözött kisregényt, a zsenge kamasz, a hadapród Székely János odüsszeáját a második világháború vérzivataros színterein. A nyugati hadtestet akár novellafüzérként is olvashatjuk, páros történetekből tézis és antitézis áll össze kerek egésszé. A nyugati hadtest a huszadik század magyar irodalom egyik remekműve.