Képek a kutyaszorítóból II.

Fülszöveg

Ha valaki Románia szocializmus kori történelméről és mindennapi életéről szeretne behatóbban tájékozódni, talán nem is fordulhatna alaposabb és megbízhatóbb forráshoz, mint az erdélyi író, Szabó Gyula nagyszabású munkáihoz. A sátán labdái címmel a hetvenes években megkezdett történelmi regényfolyama (1. Függőleges veszedelmek, 2. A romlás útjain, 3. Óriás fejedelem) mellett a Képek a kutyaszorítóból trilógia kötetei is az ötvenes-hatvanas évek Romániáját-Erdélyét tárgyalják. A most megjelent harmadik kötet az 1960. év fordulójától kezdi a már-már naplószerűen részletes és alapos krónikát pátriájának kisebb-nagyobb történéseiről. Merthogy nem csupán a szerző személyes boldogulása, családjának története, írói karrierje bontakozik ki a dokumentumregény lapjain, de a korabeli történelmi-politikai légkör részletes rajza mellett alapos társadalmi korrajzot is kapunk. Az ideológiai harcok és a merev irodalompolitika idején nem csoda, hogy kiemelten foglalkoztatja az írót első regénye, a paraszti világ által ihletett Gondos atyafiság című trilógia fogadtatása, a kiadás körüli hercehurca és az azt követő kritikai vita utóélete. Az Utunk szerkesztőségében munkálkodó író emlékei nyomán megelevenedik a romániai magyar irodalom háború utáni derékhadának útkeresése, kitaszítottsága és megtartó ereje. Az író azonban a közéletből legszívesebben Almásra vonul vissza, ott merít ihletet alkotó munkájához. A családi krónika kisebbnagyobb eseményei részei lesznek annak a színes kaleidoszkópnak, amely az ezernyi adat, mozzanat, történés nyomán látszik kirajzolódni. A történelmi tabló mögött pedig olykor a nemzetközi politika eseményei, például Fidel Castro színrelépése vagy Gagarin utazása is felvillannak. A Képek a kutyaszorítóból nagy lélegzetű historikus munka: a szépirodalmi igénnyel írt történeti krónikába dokumentum- és levélrészletek ékelődnek, afféle hibrid műfajú alkotást teremtve.