Íliász

Fülszöveg

Homérosz (XX. század) Ó könyv, amelybe ezrek álma révedt! Dús serleg, melyet Héphaisztosz gyártott s amelybe ajkat hajdan annyi mártott, hogy száz király szájíze beleévedt. Téged miként a jó bort lassu évek minden század külön zamattal áldott. Kit új korokba küldtek régi révek, aranyhajó! rozsda neked nem ártott. Im új korlát nyilt ős pályánk előtt s Prométheusz fiának szárnya nőtt, leget hadarva gúnyol agg vitorlát: de téged, Kor hajósa, a gonosz horgaselméjű ősz király Kronosz legebb tengerben visz, hol semmi korlát. Babits Mihály **************************Az égi istenek Míg vígan folyt a harc, melyet szépsége árán Heléna indított, az édes spártai S míg égbe törtek a Skamandros árjai, Az istenek hada csak messze nézte, várván. Mikor Patrokloson már nem volt vért, paizs, Mikor Hektort a por s a vér sötétre mosta S a gyorslábú Pelid nagy homlokát taposta, Végül megindula az Ég haragja is S a gyilkoló Ares, a nyilazó Apolló, A fenndörgő Zeus, a sántító kovács Mérlegbe dobta mind a háború sorát S hogy számos földi törzs lőn véres, puszta torzó, Az égi istenek � míg torra szólt az ének, Szerelmek és csaták nyilával visszatértek. Juhász Gyula