Örökösök I-II.

Fülszöveg

Talán a legkeményebb Dickens-regény – a „kemény” jelzőt nemcsak mondanivalójára, hanem a mű tónusára, felépítésére, egész írói technikájára is értve. A Dickensre jellemző érzelmesség és irónia aránya itt az utóbbi javára tolódik el, úgyhogy az Örökösök méltán nevezhető a szatirikus-kritikai realizmus egyik legmagasabb csúcsának. A cselekmény váza egy valóban lezajlott híres örökösödési per – erre a vázra építi fel Dickens a száz évvel ezelőtti Anglia panorámáját, középpontjában a ködös Londonnal, melyet önző, haszonleső, nyomorgó, agyafúrt, ártatlan, bűnöző és különc figurák roppant galériája népesít be. Ez a sok figura – a szent Eszter, a szerencsétlen Lady Dedlock, a gonosz Tulkinghorn, a habókos Flite kisasszony és a többiek – egy bonyolult, de szigorú kompozíciójú krimi izgalmas keretében találkoznak egymással, hogy sorsuk összképéből a viktoriánus korszak nagyszabású freskója kerekedjék ki.