Vendégségben őseinknél

Fülszöveg

Az álmok néha valóra válnak, ha évtizedek múlva is. Ilyen volt a diákkori ábrándozás a térkép fölött arról, hogy milyen jó lenne eljutni oda, ahol a régi magyarok jártak, az őshazába.A hely, a tér megnyílt előttünk, de az utazásra készülődve felvetődött, vajon a múltba, az időbe hogyan fogunk eljutni? A témával ismerkedve, könyveket lapozgatva találtunk kalauzainkra, a tudósokra. A régi szerzők nyomán a maiakra. Az írott útbaigazítások után az élőszóbeliekre. Történészek, régészek, nyelvészek, antropológusok, folkloristák, magyarok és szovjetek - oroszok, hantik, komik, baskírok, tatárok, ukránok - finnek és más nemzetbeliek készséggel vezetettek be tudományuk világába, mondták el kutatásaik eredményeit, fejtették ki előttünk nézeteiket.Az őstörténet tudományvilágában éppúgy kalandoztunk tehát, mint a tájakon, ahol eleink élhettek. Az Urálon innen és túl, az Irtis és az Ob mocsártengerében, a komi föld tajgarengetegében, a baskírok, a tatárok ligetes országában, a Volga mentén, a Donnál, a Kubánnál, a Kaukázus árnyékában, az Azovi-tenger, a Meótisz homokos partján, az ukrán sztyeppén és a Kárpátok szelíd hegyei között. Régi nyomokat kerestünk, régi emlékeket véltünk felfedezni, barátságos, velünk érző, rokonszenvező és rokon emberek között valóban vendégségben jártunk. Ősi tájak mai lakói és a régmúlt ötven tudósa segítségével - vendégségben őseinknél.Erről szól ez a szabálytalan útikönyv.Köszöntjük az Olvasót a régi könyvek szép szokása szerint tisztelettel és barátsággal. Mert a mi könyvünk ugyancsak régi is, meg új is, útirajz is, történelem is. A tájakat, melyeken őseink életek, barangoltak igéztük fantáziával: hajdani öltözékében, és meg-meglestük mai arcát Meótiszen innen és Urálon túl.Gyakran emlegetett szerencsénk úgy hozta, hogy eddig talán még nem is akadt más, aki így, egyvégtében végigjárta volna őstörténetünk, népvándorlásunk útját. És Nyugat-Szibériától a Kárpátokig mindenütt volt egy dolgozószoba, egy intézet, egy ásatás, ahol ezzel a témával foglalkoztak, és jó néhány tudós, akikkel erről beszélgettünk. Népünk múltjának színtere a Szovjetunió területére esik, de a magyar csak egy a sok-sok nép között, amelyik ott hagyta nehezen kibogozható jegyeit a tengernyi ország sztyeppéin, folyópartjain.Milyen népekkel éltünk, keveredtünk, merre sejthetők a rokoni szálak, mit őrzött meg több évezredes múltjából nyelvünk, milyen kollektív tapasztalatokkal, ismeretekkel érkeztünk hazánkba? A szovjet-magyar közös kutatások, történészeink, régészeink, néprajzosaink egyre bővülő köre válaszol erre, és talál hallatlanul izgalmas feladatokat ezen a történelmi utakkal keresztül-kasul szabdalt kontinensen. Mi, az utazók, úgy éreztük, hogy jelet kell hagynunk ezeknek a kutatásoknak régmúltjáról, mai eredményeiről, és sohasem titkolt hevülettel kérdeztünk, figyeltünk, ismerkedtünk. Azt hiszem érzelmes, fogékony utazók voltunk.