Isten országa felé

Fülszöveg

„Mindenekelőtt is hadd rójjam le ezt a tiszteletemet. Az Isten országa felé nagy mű; ha nem csalódom, az Ember tragédiája óta a legnagyobb kisérlet, amit magyar szóval építettek meg. A költő szimfóniát alkotott és varázsló hangjegyeivel a háború előtti, a háborúba torkolló Európa pokoli koncertjének valamennyi hangszerét megszólaltatta. Szintétikus munka; alig nehány embersors szövevénye, de ebben aztán egy egész, zárt kataklizmás korszak termelődik ki. Nincs író, aki legalább vágyában ne próbált volna egyetlen gigászi fölmarkolással egy egész korszakot összefogni. Földi Mihálynak ezúttal sikerült ez.” Nagy Endre kritikájából [Nyugat] - Részlet a könyvből: "Az osztrák határ felé robogó szentpétervári gyorsvonat néhány perccel tizenegy óra után, éjjel érkezett meg Vilnába. Báró Aehrenthal Alajos, aki az orosz fővárosból Bécsbe utazott, alig félórai szendergés után felriadt és a zuzmarás ablak felé hajolt. a magyar-osztrák monarchia szentpétervári nagykövete fázott; a késő októberi éjszakán csikorgó hideget zúdított az orosz földre a tél; valami meleg italt, rumos teát vagy kávét kellene inni. De hol vagyunk? Dvinszkben még ébren volt és Szvencjani állomásra is emlékezett homályosan; azután lephette meg az álom. elérte volna már Vilnát? Magára húzta bundáját és kiment a folyosóra. a Grodno, Varsó és Bécs felé igyekvő utasok közt nem sebes, de határozott léptekkel haladt a gyorsvonat felé az Ördög. Olyan volt, mint egy előkelő orosz arisztokrata. Bokáig érő hatalmas fekete bunda borította testét, a fénylő barna vidragallér befödte nyakát és fülét; fekete prémsapkáját mélyen a szemére húzta; csak finom, hegyes, fehér orra és mélyen ülő égő fekete szeme látszott ki bundájából és kucsmájából." Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".