Évmilliók emlékei (Magyarország földtörténete és ásványi kincsei)

Fülszöveg

Egy ország történetéhez nemcsak az ott élő emberek, hanem a táj múltja is hozzátartozik. Ezt a történelmet azonban nem évszázadokban, hanem évmilliókban számolják. Juhász Árpád arra vállalkozott, hogy a magyar föld több évszázmilliós geológiai múltját minden érdeklődő elé tárja. Az utóbbi évtizedekben rohamos fejlődésnek indult a hazai geológiai kutatás. A geofizikai mérések és mélyfúrások feltárták alföldjeink korábban ismeretlen mélyét. Megváltozott a geológiai szemléletmód is. Az 1960-as évek valósággal forradalmasították a földtan tudományát, megszületett az óceánok tágulásának, majd az ún. lemeztektonikának az elmélete. E merész elképzelés szerint bolygónk külső szilárd kőzetburka hatalmas mozgó darabokból áll, amelyek kontinensekkel és óceánokkal a hátukon évszázmilliók óta vándorolnak a földfelszínen, éghajlati övezeteket keresztezve a sarkoktól az egyenlítőig. Hazánk földje sem maradhatott ki e fantasztikus utazásokból, s legidősebb tengeri üledékeink még valahol a déli félteke vizeiben rakódhattak le közel félmilliárd évvel ezelőtt. Úgy tűnik, hazánk földje két eltérő fejlődéstörténetű lemezdarabka ütközéséből született, amelyek egyike Afrikához, másika Eurázsiához tartozhatott. Mindenesetre a hazai kőzetek a beléjük zárt kövületek alapján többségükben trópusi-szubtrópusi éghajlatról tanúskodnak, valószínűsítve egy ilyen sok ezer kilométeres utazást. Az újszerű rekonstrukciók érthetővé teszik, milyen körülmények között keletkezett például a mecseki feketekőszén vagy a mostanában sokat emlegetett eocén barnakőszén. Milyen erőhatások szülték a vulkáni hegyeinket, amelyek mélyén érchordó oldatok rakták le a réz –, ólom- és cinkérceket? Hogyan került a trópusi mállásterméknek tartott bauxit a Dunántúli-középhegység karsztos mélyedéseibe? A könyv első nagyobb fejezete áttekintés a magyar föld geológiai fejlődésének főbb időszakairól. A második fejezet azt vizsgálja, miként illeszthetők a magyar táj földtörténeti eseményei a lemeztektonika által felvázolt felszíni folyamatokba. A harmadik rész összefoglalja hazánk ásványi kincseit, míg a negyedik – terjedelmesebb fejezet – tulajdonképpen geológiai útikalauz. Szeretnénk, ha az olvasó ezt a fejezetet kirándulások alkalmával is tanulmányozná, hogy azonosíthassa azokat a kőzeteket, ősmaradványokat, amelyek révén feltárul előtte az egyes tájegységek múltja.