A sorstalanság doktora

Fülszöveg

A kötet valós történeteket dolgoz fel dr. Klopfer Ferenc életéről, a holocaust borzalmairól, emberségről és embertelenségről, túlélésről és újrakezdésről. Egy sors a sorstalanságból, mely a közelmúltban világirodalmi ismertségre tett szert, ugyanis Kertész Imre Sorstalanság című, Nobel-díjas regényének egyik szereplőjét - a tábor egyik orvosát - róla mintázta az író. Dr. Klopfer Ferenc 1900 július 31-én született Budapesten, és ott is nőtt fel egy 10 gyermekes szegény, ortodox zsidó családban. Miután leérettségizett, előbb Bécsben tanult, majd Pécsett végzett az orvosi egyetemen. Fül-orr-gégész szakorvos lett. 1934-ben nősült, 1937-ben született a fia. 1942-ben munkaszolgálatra küldték az erdélyi Felsővisóba, ahol orvosként dolgozott. Onnan vitték Auschwitzba, 1944 májusában. Auschwitzból Buchenwaldba, majd Zeitzbe került. A koncentrációs táborban, az első időszakban a többi fogollyal együtt dolgozott. Ez a rabszolgamunka kis híján a halálát okozta, betegen, legyengülve került kórházba. Miután a kórházban kiderült, hogy ő maga is orvos, ott tartották és a továbbiakban fogoly-orvosként dolgozott (így találkozott vele Kertész Imre is). Mikor már szorult a hurok a németek körül, halálmenetbe indították foglyaikat, köztük Dr. Klopfert is. A menetelés Terezinig tartott, ott szabadultak fel. A táborban ekkor éppen tífuszjárvány tombolt, ezért - míg a többiek folytatták útjukat hazafelé, - a doktor ott maradt beteg gyerekeket gyógyítani. Így csak sokkal később ért haza, mint fogolytársai. Itthon megtalálta feleségét és kisfiát, akik Budapesten, egy zsidó-házban vészelték át a háborút. Lánya 1947-ben született. A kommunista éra alatt egyetemi katedrát ajánlottak neki, de azzal a feltétellel, hogy feladja hitét és leveszi a fejéről a "kissapkát". Az ajánlatot visszautasította, így továbbra is orvosként dolgozott, a Péterfy Sándor utcai kórházban, és a Szövetség utcai klinikán. 1957 elején családjával kivándorolt Izraelbe. Tel Avivban éltek. Dr. Klopfer egy klinikán dolgozott Tel Aviv mellett, Petach-Tikvan. Innen vonult nyugdíjba 70 éves korában. 1975-ben, rákban halt meg.