Egyre feléd …

Fülszöveg

„Ha ezt a verses kötetet a nagyon tehetséges Harcos Katalin életútja tükrözéseként olvassuk, megrendítő valóságként élhetjük át vele együtt a fiatal szerelmesek vágyódását egymás iránt. Megkapó őszinteséggel ír a költőnő a testi szerelemről, úgy ahogyan a fizikai létezés átlényegül a szerelemben. Az olvasónak is fáj, amikor arról értesülünk a versekből, hogy elmúlt a szerelem és már senki sem látja az érett asszonyban a szerelmes fruskát. A szerelemből már csak a szerelem hiánya: a magány valóságos. És a magány nemcsak a szexuális kapcsolat hiányát jelenti, hanem a lélek társaságának hiányát is. A bevezetőt író idős ember boldogan ismeri fel Katalin érzelmeiben a szerelmes asszony visszatérését, már nemcsak tűzforró öle vágyódásában, hanem abban a meghittségben, ahogyan egymást átölelve fekszenek, és az alvó, szeretett férfi arcának ráncaiban, őszülő hajában látja meg élete örök társát. Micsoda lelki, költői érettséget tükröző tanúságvers erről a változásról a „Késői virágzás” tükör-szonettje! Hogyan változtatta a szinte szertelen szerelmet kifejező érzelmeket a tapasztalás költői mesterségbeli tudássá! Kedves olvasók! Olvasásra, önvizsgálatra, saját szerelmünk értékeinek felismerésére késztető verses kötetet kapnak a kezükbe, ha olvassák Harcos Katalin szerelmes verseit.” Dr. Halák László