Daisy Miller - London ostroma + Maisie tudja (három mű két kötetbe kötve)

Fülszöveg

DAISY MILLER - LONDON OSTROMA Henry ​James regényeinek, elbeszéléseinek visszatérő motívuma az Európát járó amerikaiak élete, sorsa, szemlélete. Daisy Miller (1878) című korai kisregénye egy szép, egyszerű, természetes amerikai lány tragédiába torkolló életéről ad képet, Daisyt a jól nevelt európai „társaság” kezdetben idegenkedve fogadja, majd kiközösíti, s még csak meg sem kísérli senki, hogy megértse európai szemmel nézve szokatlan viselkedését. A London ostroma (1883) hősnője ugyancsak amerikai, egy sokat próbált elvált asszony, aki elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony megostromolja a bevehetetlennek mondott előkelő európai társaság bástyáját. Az Aspern-levelek (1888) már másfajta világba viszi el olvasóit, Velencében éldegél, és őrzi féltett ereklyéit egy töpörödött kis amerikai vénlány, aki valaha egy híres költő múzsája, sokszor megénekelt szívszerelme volt. Ebbe a poros, zárt világba tör be egy fiatal amerikai irodalomtörténész, a halott költő életrajzírója, s forgatja fel az öreg velencei palota itt felejtett lakóinak egyhangú életét. A finom tollú stiliszta nagy művészettel megrajzolt alakjai belevésődnek a modern olvasó szívébe is, soká nem felejtjük a szépre-jóra éhes kis Daisyt, a mohó, törtető Nancy Beckert, a velencei palota öreg kisasszonyait – Henry James-nek, az Európába szakadt amerikaiak avatott krónikásának megannyi teremtményét. MAISIE TUDJA 1897-ben ​jelent meg az amerikai írónak ez a kisregénye, de témája ma is életbevágóan aktuális: erkölcsi alapja híján való, felelőtlen, elvált szülők gyerekének lelki fejlődéséről szól. Hatéves Maisie, mikor a bíróság kimondja a válást, s őt az év egyik felében apja, a másikban anyja gondozásába utalják. A szülői kötelesség egyiküknek sem fontos, annál inkább az a lehetőség, hogy most már a gyermek révén is kellemetlenkedhetnek egymásnak. Eleinte a megszabott időn túl is maguknál tartják, megpróbálják hozzáférhetetlenné tenni a másik számára, aztán új házasságot kötnek, s elkezdenek labdázni vele, ide-oda passzolják a kislányt, igyekeznek a másik nyakába varrni, hogy zavartalanul bonyolíthassák kétes szerelmi és pénzügyeiket, aztán a labdajátékba a mostohaszülők is belekapcsolódnak. – Csoda lesz, ha nem merül el az a kislány ebben az erkölcsi posványban! – állapítják meg a helyzet láttán fejcsóválva az ismerősök, s lám bekövetkezik a csoda. Ámde további csodának is tanúi lehetünk. A szerző írásművészete az, amellyel a gyermek szemével nézve, tiszta lelkén átszűrve érzékelteti a gátlástalan felnőttek feslettségét s azt a megrendítően bonyolult folyamatot, melynek során fokozatosan megérik, felfogja helyzetét és környezete fölébe magasodik…