Tévelygések-tévedések, Cécile

Fülszöveg

A tizenkilencedik század végi német irodalom kiváló mesterét, Theodor Fontanét az olvasók többsége leghíresebb regényének, az Effi Briest-nek írójaként tartja számon. Nem egy hivatott méltatója azonban éppen kötetünk első kisregényét, a Tévelygések-tévedések-et tartja Fontane legremekebb alkotásának. Társadalmi regény ez a javából, alapvető problémája - akárcsak a Cécile-é - az egyén, és az adott társadalom kérlelhetetlen ellentéte, az az összeütközés, mely szükségszerűen bekövetkezik a rideg, hazug konvenciók világa, és az egészséges boldogságra törekvő ember között. Mindkét regény középpontjában egy-egy finoman megrajzolt nőalak áll. A passzív, végtelenségig érzékeny Cécile hasztalan vergődik az előítéletek hálójában. Léna, a Tévelygések-tévedések hősnője is harc nélkül nyugszik bele sorsába, szerelmesével, az ifjú báróval szemben az ő figurája mégis egyre tisztább fényt kap a regény lapjain, személyisége mind rokonszenvesebbé lesz. S a mű utolsó mondata nem hagy kétséget az író ítélete felől: egyértelműen igazságot szolgáltat annak az egyszerű embernek, akiben volt elegendő bátorság ahhoz, hogy igaz érzései szavára hallgasson.