Rekviem - Florence

Fülszöveg

Vivienne az emlékezetvesztés rémével harcol, mégpedig oly módon, hogy emlékezik. A rá váró tragédiát az élete szépségeinek felidézésével próbálja elűzni, és nem is sikertelenűl, hiszen neki valóban van mire emlékeznie. A sorsát egy egzotikus helyszínen játszódó, egyáltalán nem szokványos szerelem határozza meg: nős férfiba szerelmes Afrika kellős közepén, egy angol katonatisztbe, akivel megpillantják egymást, és mindketten tudják, hogy egymásnak vannak rendelve, amíg világ a világ. Felfordul körülöttük minden, a történelem és az élet fájdalmas fordulatokkal teszi próbára az érzelmeiket, halál arat körülöttük, szeretett emberek tűnnek el a nemlétben, de ők kapaszkodnak egymásba, ők boldogok, mert egymást kapták ajándékba a sorsuktól, és ez kárpótolja őket a csapások okozta keservekért. Aztán egy nap mindennek vége lesz, az örömöknek és a szépségeknek is, de Vivienne nem roppan össze, mert van kiért élnie, és amikor öreg korában beteljesedik a tragédiája, boldogan hal meg, hiszen tudja jól: hamvai Afrika imádott földjén egyesülnek majd a régi kedvessel, aki az emlékek ösvényén várja őt, hogy örökké együtt maradjanak a szavanna fölött suttogó szélben.