Fáraó a XX. században Anvar Szadat egyiptomi elnők élete

Fülszöveg

Szadat nem hitt a merényletben. „életem egyetlen perccel sem lesz rövidebb, mint ahogy Allah kimérte.” „Az egyiptomi nép nem ölt királyt, nem öli meg vezetőjét.” A sok-sok szadati állandó fordulat közül ez a kettő is szüntelenül visszatért beszédeiben, nyilatkozataiban. És gondolkodásában. Igen, Szadat hitt önmagának. Volt alkalmam figyelni, hogyan bontakozik ki, ölt testet beszédről beszédre egy-egy gondolata. Hogyan nyeri el a kinyilatkoztatás végső, jelszószerűen kerek formáját. Hogyan győzte meg szinte önmagát az elnök – s akkora már fellebbezhetetlenül – heteken át tartó, szinte már önszuggesztiószerű ismételgetéssel saját igazáról… Megpróbálom összerakni a merénylet kockáit. Megáll a teherautó. Három katona a dísztribün felé fordítja fegyverét, a negyedik leszáll, gránáttal a kezében, és a páholyhoz fut. „Az elnök úgy gondolta, a katonák köszönteni jönnek őt” – mondta Mubárak. Az elnök felállt, hogy visszatisztelegjen a merénylőknek.