Fekete Istvánra emlékezve...

Fülszöveg

A szerző új kötete folytatása, kiegészítése a Fekete István az édesapám volt... nagy sikerű emlékkönyvnek. Helyet kaptak benne a korábban terjedelmi okokból kimaradt levelek és Fekete István naplójának azon részletei is, melyeket 1969-70-ben jegyzett le a kiváló író. Természetesen nem maradt ki a göllei újratemetés "története" sem, mint ahogy tartalmazza a kötet az újabb méltatásokat és reflexiókat Fekete István hatalmas életműve kapcsán. Ifj. Fekete nem kívánja kanonizálni édesapja írásművészetét, hiszen ezzel maga az irodalomtudomány is mindmáig adós, ugyanakkor elkerüli a kritikai kiadás rendszeres buktatóit is: a Fekete Istvánra emlékezve... nem több és nem kevesebb, mint tisztelgés az Író előtt, fiúi-írói emlékező-tisztelgő aktus mindannyiunk - olvasók, Fekete-rajongók és irodalmárok - legnagyobb örömére.