Márton és barátai - Ficzek úr - Más muzsika kell (3 kötet)

Fülszöveg

Ficzek úr: Harminchét évvel ezelőtt, egy decemberi éjszakán fogtam e regényhez, hogy - korszaktól, sorstól, emberektől fölsértve - számot adjak eddigi életemről. S mire "a hajnal szétharsant", letisztázva feküdt előttem az "Őfelsége megérkezett" bevezető azzal a néhány lírai sorral: "...Mivel nincs igazság a földön, megérkeztem, bár nem nagyon vártak. S ha költő lennék, most azt mondanám: a XIX. század akkor hunyta be a szemét, s akkor jött föl dübörögve a XX. század." A Ficzek úr megjelent oroszul. Egy fél esztendő alatt szinte több méltatást írtak róla, mint maga az ezeroldalas regény. Megnyugodtam, s mondtam magamnak: "azt hiszem, író lettem." S ekkor égbeomlásnál nagyobb dörrenéssel zuhant ránk egy olyan korszak, amire nem számítottunk. A regény magyar kézirata is elpusztult. S így történt, amire a világirodalomban - tudomásom szerint - nem nagyon volt még példa, hogy egy anyanyelven megírt regényt, melyet más nyelvre lefordítottak - s vagy tizenkétszer jelent meg -, most fordításból az anyanyelvre kellett visszafordítani. Nincs ezen csodálkozni való: elvégre a világtörténelem se produkált még olyan korszakot, mint a XX. század. Ficzek úrról azt írta Kun Béla egy nagyobb tanulmányában: "Donquijotoskodó Sancho Panza." "Ficzek úrnak - jegyezték meg mások - igaza van, mégis mindig betörik a fejét." Ennyit akartam mondani röviden. A többit közölje az olvasóval a vidám és szomorú, a hahotára ingerlő és tragikus Ficzek úr és az a majdnem ötven ember, aki körülötte sürög-forog, illetve akik között ő forgott, lélegzett, elbukott és újra fölkelt: mert Ficzek úr nem pusztult el, nem pusztulhat el, hiszen ő - fejbe verve is - a nép. Márton és barátai: Az ország egyik legnagyobb csirkefogója, Vajda Sándor, hadseregszállító, dr. Szöllősy Lajos császár és királyi kamarás és az egyáltalán nem kamarás, hanem valamikor nyomdász Szőllősi-Rosenberg Ignác segítségével. Ficzek úr kijelenti, neki elég Visegrád és Csongrád, neki nem kell sem Petrográd, sem Belgrád, csak hagyják békében élni, s ha már trágyával etetik, azt a hatóságok ne parfümözzék be. Egy tizenöt éves "költő és zeneszerző", Márton - akárcsak az apja - terveket készít, de ő már nemcsak önmagát és családját, hanem a barátait is ragyogó élettel akarja megajándékozni. Így tervezi ki az "ingyenes nyaralást", amely kutyákkal, kukoricással, Jancsival és Iluskával, a barátok menekülésével, és Márton combjában egy sóspuska-lövettel majdnem lábamputálással végződik. Közben az olvasó megismerkedik a szépséges Magyar Ilonával, s a talán még szebb Pünkösti Piroskával, Horváth Mariskával; majd Magyar Ilona fiatal nagynénjével, aki díjmentesen "zongorajátékra" akarja tanítani a siheder Mártont. E mű - a világvárossá növő Budapest regénye. Elvonulnak a régi Magyarország férfiai, asszonyai, fiataljai és öregei, a Sorrento kávéház kártya és egyéb csatáitól terhes szeparájának díványáról a nádudvari parasztkunyhóig, a budai villák lakóitól a hintáslegyének Városligetéig. Más muzsika kell...: E regény főhőse - a fiatalság. Fiatal a "zeneszerző" Ficzek Márton és "dilinós" testvére, Pista; a bikaerős "festőművész" Csíki Péter, a "modern" Balogh Lajos; a "titkárnővé" nem aljasított Piroska, a zárdába csukott Ilonka, a konyha padlóján térdeplő Marsika, és annyi más társuk. Vidám és szomorú órák váltják egymást, akárcsak az elragadó szerelmet a léleksorvasztó orgia; a fiatalok mindenre kész barátságát, a kiábrándulás, csalódás. Az idősebb nemzedék között ott van a kis termetű, szenvedélyes Ficzek úr is. Az olvasó sokszor úgy vélheti, hogy Ficzek csupa nevettető ostobaságot mond, holott - kiderül - észrevételei nem is olyan nevetségesek és távolról sem ostobák az államilag támogatott és védett népcsalók, csirkefogók, karrieristák világában. "Messze földön, távol..." pedig hazájuktól elszakított magyar hadifoglyok élnek s vesznek részt az emberiség legnagyobb átalakulásában. Százezer ember. A világtörténelemben még soha ilyen csodálatosan nagy szerepet nem játszottak külországban a magyar nép fiai. Ugyanakkor itthon - fiatalok vezetésével - kísérlik meg a támadást a "diadalmasan rothadó" magyar állam ellen. Letartóztatás, börtön, kivégzéssortüzek, utcai harcok - mind azt bizonyítják, hogy a "század viselős", hogy "más muzsika kell." E korszak feledhetetlen nemzedékének sorsát kívánta megörökíteni e könyv. Azt, ami valóban szép volt. Azt, amiért valóban érdemes élni.