Az örökös

Fülszöveg

Adam Boccardo jóképű férfi volt, noha negyvenhárom éves korára már kissé viharvert: magas, arányos testalkatú, vállas, izmos alak, barna bőrrel, mintha gyakran napozott volna, sűrű fekete hajjal és éles pillantású zöld szemekkel. Ha mosolygott, szája íve kissé elferdült, ami kedves, kamaszos bájt kölcsönzött egyébként szigorú kifejezésű arcának. Fane-nel igen jól mutattak együtt, már amikor együtt voltak, ami főleg az utóbbi időben nem fordult elő túlságosan gyakran, mivel másfél éve elváltak. Adam Boccardo rendőrtiszt volt, s mint ilyen, kevéssé alkalmas a családfői tiszt betöltésére. Fane-nek kemény tizennégy évébe került, mire erre rájött. Minden gyerek születésénél remélte, hogy a helyzet javulni fog, de az csak romlott. Adam, amennyire imádta a srácait, annyira megszállottja volt a hivatásának, és Fane végül kénytelen volt belátni, hogy mindannyiuk érdekében jobb lesz a válás. Adam Boccardo meg volt döbbenve, de hang nélkül beleegyezett. Fane nem szabott feltételeket: Adam akkor lehet a gyerekeivel, amikor csak akar, viheti őket, amikor és ahova akarja, de az együttélésnek vége. Nincs több tönkretett este, dugába dőlt családi terv, és nincs többé heteken át csöpögő csap, elromlott kenyérpirító, szétesett virágládák, melyeket a családfő, idő hiányában a végérvényes javíthatatlanság állapotába jutni. Fane Boccardo, született Fane Cowling, harmincöt éves korában végre tudomásul vette, hogy az ember senkire sem számíthat, csak önmagára. De alighogy Fane új házba költözik a gyerekekkel, élete különös fordulatot vesz. David fiát furcsa álmok és látomások gyötrik. Fane-t pedig minden ellenállása dacára meghódítja egy fiatal milliomoscsemete. Vajon van bármiféle kapcsolat David látomásai és az ifjú milliárdos között? Esther G. Wood meglepő választ ad a kérdésre fordulatos, pergő cselekményű, ám ízig-vérig szerelmes regényének végén.