Semmi művészet + Esti ( 2 kötet )

Fülszöveg

Semmi művészet Esterházy Péter Magvető Könyvkiadó, 2008 - 230 oldal Összefoglaló „Az anyának és a fiúnak!” „MINDEZT MAJD MEGÍROM MÉG PONTOSABBAN IS.” Ígéret, fenyegetés vagy idézet volt A szív segédigéi utolsó mondata? 1985-ben, amikor számozatlan, gyászkeretes oldalakon megjelent Esterházy Péter könyve, ez a sokat idézett mondat leginkább egy írói attitűd megnyilvánulásának tűnt. A Harmonia cælestis és a Javított kiadás apakönyvei után most, huszonhárom évvel később, a Semmi művészet megjelenésével nyer új jelentést a fenti mondat, és a fenti mondatot megelőző segédigékbe tört anyahalál-könyv. A Semmi művészet a föltámasztott anya könyve, az anyáé, aki ismeri a lesszabályt, és akinek nyelve, mely által a világhoz való viszonya meghatározódik, a futball nyelve. A fiú csak ehhez képest van, és minden és mindenki más is csak ehhez az anyafutballnyelvhez képest létezik. A futball, mely a szerző előző könyvében inkább a magántörténelem-írás eszköze és terepe volt, mostanra mint világszemléletet van jelen, melynek eredője az anyához és az anyanyelvhez való viszonyban gyökerezik: anyanyelv-komplexus. Ha az olvasó Esterházy Péter regényében a „családtörténeti” szálat keresi, megtalálja – finoman megírt, kerek történetekben. Ha érzelmeket akar, azokat is: plátói szerelem, gyengédséggel teli házastársi szeretet, no meg az anyai meg az apai. Aki az esterházys-önreflektív szövegvilágra kíváncsi (hol kezdődik, és hol végződik az író?), az sem fog csalatkozni. Irónia, szépség, történelem, aranycsapat, apa, nagymama, nagynéni, nagybácsi, anya, élet és halál, főként halál, de az nagyon szépen megírva. És az élet is, persze, a halál előtt. Esti Esterházy Péter - Magvető Könyvkiadó, 2010 - 416 oldal Összefoglaló Esti Kornél, mondjon bárki bármit, mániákusan szerette tükrözni a valóságot. Az orvosa csak csóválta a fejét a leleteket nézve, Kornél úr, megint sok volt a tütü, ugye? Esti büszke volt a realizmusára. De hát mennyit, Kornél úr, kérem, mennyit?! Nem mennyit, főorvos úr, hanem mindig! Esti úgy képzelte, hogy a dolgok és az őket leírni szándékozó szavak egybeesnek és szétválaszthatok. Vagyis hogy megfigyel valamit, azt szavakba önti, és így az a valami most már a szavak által is van. Kettős látás, jegyezte meg szikáran az orvos. Ha fehér egér is lesz, azonnal telcsizzen, Kornél úr, kérem.