Hullámtörés

Fülszöveg

Amélie Lazaroni csak egy nő a sok közül. Csinos, de nem csillogóan, fiatal is, ha már nem is a legelső ifjúkorát éli. Egy valamiben mégis különbözik a többi meglehetősen csinos és meglehetősen fiatal asszonytól: rettenetes tragédia érte, annak az emlékei béklyózzák meg a mindennapjait. Ám az élet kiköveteli a magáét, létezni kell, tenni valamit, akár azok kedvéért is, akik elmentek tőle egy másik világba. A létezés pedig nem más, mint a cselekvés, a munka: Amélie egy jóindulatú öregasszony segítségével éttermet bérel Monacóban, lassan-lassan sínre kerül az élete, sikerei vannak, már egy férfi is feltűnik a színen, ám, mint a szólás tartja, az istenek mindig azt teszik próbára, akit szeretnek. Összeesküszik ellene a világ, anyáskodó öreg barátnője meggyűlöli, gonosztevőkkel kerül szembe, az irigység és a rosszindulat hegyeket képes megmozgatni. Már-már kihúznak mindent a lába alól, veszni látszik a visszatért élet, csalódva és megkeseredetten ő üldözi el új szerelmét, amikor egy nap a sors megelégeli a próbatételeket: az siet a segítségére, akivel igazságtalan volt. Eric, az elhajított kedves fogja meg ismét a kezét, példát mutatva arra, hogy a világon létezik jóság és önzetlen szeretet is, és bizonyítva: az újrakezdés sokadszorra is lehetséges.