Az álmok mégis Afrikában maradtak

Fülszöveg

Stefanie Zweig lírai regényét, mely vallomás a szeretett országról és emberekről Afrika színei és illatai lengik át, és gyönyörű nyelve teszi izgalmassá. Afrika álom és ébredés, a lét könnyedsége, az értelem terhe, illúzió és kegyetlen realitás egyszerre. Dr. Paul Merkel, aki Frankfurtban ügyvéd és közjegyző, tudja mindezt. Kenya színeivel és illataival nőtt fel, és csaknem megfojtotta Németország szürke egyhangúsága. Szíve és lelke csak ott gyógyul meg, ahol a gyökerei voltak. És az ötvenéves férfi élete nagy fordulópontján odahagy mindent: családot, hivatást, múltat, és sorsfordító szafarira szánja el magát. De Paul nem számol Gabriellel. Gabriel a bérelt terepjáró kormánya mögött ül, és már a szafari első napján rájön, hogy Paul, aki szuahéliül beszél vele, és a majmokat testvérként üdvözli, nem turista, mint a többiek. Magával viszi Pault a hósipkás Mount Kenya lábánál levő kis faluba, és Paul elmerül a számára megbízható világban. A lenyűgöző természettől körülvéve újra megtanulja, mit jelent embernek lenni, olyan érzéseket és reményeket kelteni, amelyekről már régóta azt hiszi, hogy számára elvesztek. De Paul sejti, nem adatik meg neki, hogy egy asszony szerelméért a lelkét adja. De nem tudja, hogyan fog dönteni. Hol leli meg jövőjét. Telítve van a felejtés hatalmas nyugalmával, míg egy váratlan fordulat veszélyt hoz az életébe.