Jézus követése (DR. JOÓ SÁNDOR IGEHIRDETÉSEI 1960-1964)

Fülszöveg

ELŐSZÓ Ha igaz az, hogy ezen a földön mindenki addig él, amíg egy ember emlékezik rá, akkor Joó Sándor addig fog élni, amíg a magyar református egyház. Mert ő nemcsak Pasarétnek, hanem az egész magyar református egyháznak pásztora. Sokan néztek rá föl. Öreg atyánk - Ravasz László, száműzetésben már - egyszer, amikor kettecskén voltunk, csöndesen maga elé nézve azt mondta: de nagyon szerettem, azt hittem, ő lesz az utódom a püspöki székben. Olyan sokat szeretnék róla mondani, de csak három dolgot említek, ami nagyon nyomná a szívem, ha nem mondanám. Ahogy ismertem, közel 40 évi testvérbarátsággal, hiszen egymás szerető testvérei, gyóntatói, lelkigondozói voltunk. Inkább ő nekem, mint én neki, a teológia padjaitól kezdve. Az egyik az, amit el kell, hogy mondjak, olyan ember volt - talán inkább így mondom - olyan Homo Christianus, aki kívül hordta a szívét. Mindenki megérinthette, mint Jézus Krisztust a vérző asszony. S ebből a szívből mindenki kapott. Annyit, amennyit akart. Halála után néhány hónappal valaki sírva esett be hozzám és azt mondta: én mindig Joó Sándorhoz szaladtam, még nincs utóda, hova menjek - a barátjához jöttem. Hallgasson meg, ő volt az én gyóntatóm, most magának hadd mondjam el, mi nyomja a szívemet. De úgy hallgasson meg, ahogy Joó Sándor hallgatott meg. Körülbelül tudtam hogyan, de azért megkérdeztem, hát hogy hallgatta meg magát Joó Sándor? Azt mondja, úgy, hogy sohasem mondta azt, hogy térjen a tárgyra. Addig hallgatott, amíg én mondtam, amíg én el nem hallgattam. Nézett rám a nagy barna szemével, bólogatott, egyszer-egyszer valamit kérdezett. A végén sohasem a fejemet, mindig a lábamat mosta meg; sohasem sebész volt, hanem mindig belgyógyász. Mindig megkereste a szívemet a szívével. Egyszer kiszaladt belőlem, hogy: nagytiszteletű úr, nekem annyi bűnöm van. Tudja, mit mondott? Akárcsak nekem. S akkor megkérdeztem tőle: akkor mit csináljunk? Hát azt csináljuk lányom - mondta Joó Sándor - most én imádkozom magáért, azután maga imádkozik értem, azután megfogjuk egymás kezét és Arra gondolunk imádságban, akiről azt írja az apostol, hogy nagyobb Ő a mi szívünknél és Ő mindent tud, és azt is tudja, hogy az Isten kegyelme és szeretete nagyobb a mi bűneinknél. Azután feloldozott, elküldött. S akkor én már tudtam, hogy kell folytatni ennek az asszonynak a lelkigondozását. Valahogy úgy, ahogy elkezdte Joó Sándor. S 20 év óta megkísérlem valahogy úgy tenni, ahogy tőle tanultam. Nem mindig sikerül. Nekem nincs akkora szívem. Vissza TARTALOM Előszó helyett 5 Az első advent (zenés áhítat) 7 Az új élet titka (karácsony) 10 Önmagát megüresíté 14 Maradj velünk! (szilveszter) 19 Hazafelé (szilveszter) 22 Az egyenes út titka (újév) 26 Az emberi és az isteni "új" 30 Hol van Jézus? 34 Mindvégig, erősen 39 Férfi és nő 44 Minden lehetséges a hívőknek 49 Megragadott Jézus 53 Késő bánat 57 "Jézus! Emlékezzél meg rólam!" (nagypéntek) 61 Jézus feltámadásának ereje (húsvét) 65 Evangélizáció után 69 Örvendező ifjúság (konfirmáció) 73 Felmegyek az én atyámhoz (áld. csüt.) 76 Lélek nélkül vagy Lélekkel? (pünkösd) 80 Az áldott orvos 85 Nem csüggedünk! (öregek-betegek vas.) 89 Betegség... gyógyulás (öregek-betegek vas.) 93 Egy elfelejtett kötelességről 97 Kenyerek csodája 101 "...akik nem látnak és hisznek!" 106 Egy a szükséges dolog 110 A bűn hatalma 114 Drágább az egész világnál 118 Jézus és a gyermekek 123 Néked növekedni kell, nékem pedig alább szállanom 127 Jézus követése 131 Istenek átadott élet 135 A rosszat jóval győzd meg! 139 Keresztyén aszkézis 143 Reformáció - ma 147 Ha valaki én utánam akar jönni... 151 Csodákkal teli élet 155 Halálból életbe 159 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek 163 Textuárium 167