Mellettem elférsz

Fülszöveg

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól. "Mindig ugyanazt szajkózták, szórakozott vénembernek gondoltam őket: az anyai nagyapámat meg az apai nagymamámat. Sátoros ünnepéknél játszották el, mint valami rituálét, hogy belekezdtek a történetükbe, és pontosan ugyanazokkal a szavakkal mondták el, mint legutóbb. És mi, a család, ugyannál a résznél nevettünk, esetleg valamelyik nagynéném mondott valamit – persze ugyanazt. Azon is nevettünk. Kamasz voltam, úgy hittem, öregek, szenilisek. Nem tudtam, hogy a tüzet őrzik, a hagyományt, a családi emlékezet morzsáit söprik össze. Talán utoljára. Ha akartam, ha nem, hallottam a meséiket. Azóta is ebből élek. Csak már kénytelen vagyok magam továbbkölteni őket. De szerencsére azt megtanultam, hogy üres ember, aki mellett nem fér el a múltja." Grecsó Krisztián