Egy pamlag emlékiratai

Fülszöveg

Ifjabb Crébillon regénye a keleti mesék, és kifejezetten az Ezeregyéjszaka meséinek nyomában halad, sikamlós erotikával fűszerezve mintáit. A kerettörténet szerint az unatkozó Sahriár, aki Seherezádé unokája, élvezetes mesékkel akarja múlatni az időt, és a sors, kockadobás útján, egy ifjú bráhmint jelöl ki arra, hogy kalandjaival szórakoztassa a magas rangú társaságot. Amanzei a neve a mesélőnek, akit Bráhma korábbi kicsapongásaiért arra ítélt, hogy mindaddig pamlagokban kelljen bolyongania a lelkének, amíg egy ártatlan szerelmespár éppen nem rajta (vagyis Amanzein mint kereveten) veszíti el szüzességét. A lélekvándorlás hitére alapozott mese szerint a romlott Agra városában (amelyben a korabeli olvasók könnyedén felismerték XV. Lajos és a régensség korának erkölcstelen Párizsát) Amanzei számos helyen próbálkozik, de hosszú időbe és sok meghökkentő kaland végigszemlélésébe kerül, amíg lelke végre kiszabadulhat pamlag-börtönéből. Ráadásul szabadulása pillanatában lesz igazán boldogtalan, mert az utolsó kaland főhősnőjébe ő is oly forrón beleszeret, hogy inkább saját további bűnhődése, azaz újabb tévelygések és bolyongások árán is, de mindenképpen megakadályozná a boldog beteljesülést, amelyben ő nem osztozhat. A XVIII. századi erotikus irodalom egyik gyöngyszeme ez a könyv, amely saját korában hatalmas sikert aratott, szinte mai értelemben vett bestseller lett belőle, és azóta is a franciául tudók egyik kedvenc olvasmánya. A szerző végig remekül egyensúlyoz a sikamlós témák között, történetei olyan csavarosan előadott kalandok, hogy élvezetükhöz helyenként némi találékonyság is kell, az átlátszó képes beszéd megfejtése azonban további gyönyörűséget szerez. Remélhetőleg az olvasók örömmel fogják magyarul felfedezni a francia irodalomnak ezt a nálunk eddig nem csodálható, keletiesre csiszolt gyöngyszemét, és külön értékelik majd a szerző mindenütt jelenlévő humorát, ravasz iróniáját.