Rodriguez Faszanatas, egy házasságszédelgő vallomásai

Fülszöveg

„Elnézést, nem találkoztunk mi már valahol?” Akár kis ajándékokkal vagy tömény szexuális energiával közeledett a nők felé, mindegy volt – Rodriguez Faszanatas mindig is egy tüzes és elegáns férfi pózában jelent meg. Itt egy olyan férfi kíméletlen életgyónását olvashatjuk, aki gaztetteit mindig egy sebész precizitásával követte el, és magát gyalázatos módon a vágy tárgyaként tüntette fel. A gyors sportautók voltak a gyengéi, s ezért zavarta össze a hölgyeket, fosztott meg tehetős özvegyeket egész örökségüktől, s még a fiatal teremtések sem voltak tőle biztonságban. A bigámiát kevésnek tartotta, vérbeli szeptogámista volt (egy hétben ugyanis hét a napok száma). Nem ismerte a lelkiismeret-furdalást. Mesébe illő empátiás képessége, mellyel áldozatainak belső világába beleélte magát, a l’amore non troppo világának kiemelkedő szakértőjévé tette. Szerelmi művészetének megnyerő bizonyítéka az a számtalan köszönőlevél, amelyek korábbi áldozataitól származnak, és még ma is megtöltik titkos postaládáit mindenütt a világon. Rodriguez Faszanatas ma boldog házasságban él, távol a São Paulo-i igazságszolgáltatástól, és élete alkonyát élvezi. Pénzszűkében döntött úgy, hogy élettörténetét feljegyzi.