A konyhaablakból

Fülszöveg

„…a főzés is lehet kultusz, de csak akkor, ha magjában nem az egyéni élet érdekei, hanem az arany kiművelése áll” – írja Hamvas Béla. Az őszinte hang és a természetes stílus önmagában is aranyat ér, s ha mindez ráadásul egy stílusosan megírt, gazdagon illusztrált könyvben jelenik meg – különleges ajándék az olvasónak. Ez a könyv ilyen. Olyan természetességgel szól életről, ételről, amilyen természetesnek Lévai Anikót már 18 éve ismerjük: nem hivalkodik ő sem, a szöveg sem. Ebben a könyvben is úgy lép elénk, ahogy eddig találkoztunk vele, teszi a dolgát, humorral, kedvesen, mosolyogva, megalkuvást nem ismerve. Csak mesél. Ott ülünk vele mi is a konyhában, jó szívvel fogadott vendégként, s miközben főz, hallgatjuk őt. És szavai lebontják a falat, kitágítják a világot. Őszinte és eredeti könyv ez: a konyhaablak mögött, a csodálatos fotókon ugyanis nem csak az ötgyermekes családanya tűzhelye jelenik meg a különféle gusztusos ételekkel, de felsejlik az étkezőasztalnál ülő család is, emlékek, arcképek, kalandos, megindító és szívszorító történetek – egy meghitt család életének pillanatai villannak föl és bomlanak ki ebben a meghatározhatatlan, besorolhatatlan, különleges műfajú írásban. „Lévai Anikó olyan emlékeket oszt meg velünk e könyvben, amelyekért késői korok történészei, politikusai, művelődéstörténészei és gasztronómusai igencsak hálásak lesznek” – vallja Szőcs Géza. „Mi most ne előlegezzük meg e hálát. Mondjunk csak egyszerű köszönetet nem a majdani, hanem a mai olvasó nevében a szerzőnek azért, hogy elkísérhettük szubjektív univerzuma ösvényein Szolnoktól Montreálig és Salgótarjántól Hongkongig, amely ösvények mentén a referencia-pontokat annyi érdekes ember, annyi ínycsiklandó (olykor hátborzongató) étel, annyi anekdotikus esemény jelenti.” „Rólunk már szinte mindent és annak az ellenkezőjét is megírták, így ezzel a könyvvel jómagam szerettem volna ablakot, ha csak egy konyhaablakot is nyitni az életünkre, és bepillantást engedni mindazoknak, akik nem ismernek minket közelről: mi ilyenek vagyunk.”- vallja a szerző.