Adjátok vissza az életemet! - Memoár

Fülszöveg

„Két fegyveres, szakállas őr állt az előszobában. Egyikük nekem szegezte a fegyverét. Úgy éreztem, mintha kiléptem volna a testemből, és egy filmet néznék. Anyám teste remegett és arca fehér lett. Az apám bámult engem és a könnyek végigfolytak az arcán. Nem láttam őt sírni nagyanyám halála óta.” Mindez nem kitalált regény, hanem drámai érzékkel megírt szívszorongató valóság. A hamarosan filmen is látható regény hitről, szerelemről, de – mindenek előtt a túlélésbe vetett örök reményről szól. Húszegynéhány év távlatából az iráni forradalom a politikai hatalmi játszmák témakörébe tartozik. Ám az irániak számára, akik akkor éltek – és szerettek -, olyan volt, mintha megőrült volna a világ. Könyveket tiltottak be, a nyilvános érzelemnyilvánítás bűnténynek számított, felnőtteket és fiatalokat egyaránt letartóztattak és börtönbe vetettek. 1982. Az iráni forradalom tetőfoka. A tizenhat esztendős Marinát két iszlám gárdista viszi el. A hívő keresztény lány azért ítéltetett az iszlám társadalomra veszélyesnek, mert azt követelte, hogy ne kormánypropagandával foglalkozzanak matematika órán. A börtönben megkínozzák, halálra ítélik, és feltehetően ki is végzik, ha a forradalmi őrség egyik tagja utolsó pillanatban meg nem menti a kivégzőosztag elől. Az élete ára – térjen át az iszlám hitre és legyen a felesége. Férjét azonban meggyilkoltatják… Feleségül megy Andréhoz, a katolikus magyar származású orgonistához. Bár tudja, hogy keresztény férfi nem vehet el iszlám nőt, és ha kiderül, mindkettejüket megölik… Marina nem tud szabadulni börtönbeli emlékeitől, úgy dönt, megírja páratlan túlélés-történetét, mely a világon mindenhol sikerkönyv. Jelenleg az írónő Torontóban él magyar származású férjével, Andréval és két fiával.