A Műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban

Fülszöveg

Báró Forster Gyula mintegy előkészítője volt az ingó műemlékek védelmére tervezett és 1912-ben tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak; könyvében átfogó áttekintést nyújt a a kincs- és leletvédelem jogtörténetéről Magyarországon, a tárgy felmerülésétől a kötet megjelenéséig; önálló fejezetekben tekinti át a leletvédelem joghelyzetét a kérdést valamilyen formában rendezni kívánó európai államokban, Olaszországtól Romániáig. Forster pályája: 1872-ben ügyvédi oklevelet kapott, de még ugyanebben az évben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba nyert beosztást mint fogalmazó dr. Hegedűs Lajos miniszteri tanácsos mellett. Később a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyek vezetője, 1883. április 22-én miniszteri tanácsos lett, ezen állásáról 1887. január 2-án lemondott. 1887 és 1911 között a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója volt. 1887. október 24-től a Műemlékek Országos Bizottságának alelnökeként, majd 1895-től elnökeként nagy része volt sok hazai műemlék helyreállításában és megmentésében. Másodelnöke volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak, elnöke az Erzsébet királyné-emlékbizottságnak. Tagja volt annak a kiküldött bizottságnak, amely 1906-ban II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait Törökországból hazahozta. 1891-től a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottságának tagja, 1899-ben az intézmény tiszteletbeli tagja, 1904-ben pedig az MTA igazgatótanácsának tagjává választották.