Mondd el a csillagoknak!

Fülszöveg

Lydia látszólag békés, idilli velencei hétköznapjait váratlanul felborítja egy hétköznapi pillanat: minden megváltozik attól a naptól kezdve, hogy megpillant egy fiatal férfit az utcán. Mert ez a valóságos `látomás` az asszony múltját kelti életre: gyerekkorának mélyre temetett gyötrelmeit, felnőtt bátorsággal megvívott küzdelmeit, szembeszegülését az álnok és képmutató ájtatosság legfondorlatosabb gaztetteivel. Az árván maradt Lydia és húga nagyszüleikhez kerülnek egy angliai kisvárosba, ahol sorsuk megpecsételődik a két öreg kegyetlensége és egy bigott vallásos közösség előírásai között őrlődve. Lydiának kiskaput nyit a sors egy szerelem alakjában, amiről diáklányként még nem sejti, hogy egyszer sokkal többet jelent majd számára, mint múló kamasz-szenvedélyt. Egy fatális fordulat azonban kíméletlenül elválasztja a fiatalokat. Lydia régi törekvése a kisvárosból való szabadulásra pánikszerű menekülésbe fordul, és útja végleg különválik húgáétól, szerelmétől, és gyerekkora helyszínének szereplőitől. A nagy hirtelenséggel eltemetett múltból azonban évtizedek múlva felszínre bukkannak a rejtélyek és az elvarratlan szálak: Lydia érett nőként kénytelen szembenézni az egykor történtek következményeivel. Mivel minden tettét tiszta lelkiismerete és töretlen bátorsága vezette, nem marad el a feloldozás sem: visszanyeri a számára legfontosabb személyek szeretetét, és megszabadul az évekig cipelt súlyos terhektől.