Kajoni János és társainak magyar nyelvű növénynévbejegyzései egy XVI. századbeli könyvben, a Dorstenius Botaniconjában

Fülszöveg

Kajoni) János, csiki ferencrendi szerzetes, orgonaépítő, orgonista és muzsikus, (1629 v. 1630. Jegenye, -1687 ápr. 25. Gyergyószárhegy). Tanulmányait Csiksomlyón (szerzetesi fogadalma 1648 és 1649), majd Nagyszombatban végezte (Itt szentelték pappá 1655). A mikházai, szárhegyi és csiksomlyói ferences rendházak főnöke (Mikházán 1666-69, Szárhegyen 1669-75.) 1675-78. az erdélyi ferences custodia őre, 1676. püspöki helynök, 1686. pater custodiae. Zenei dokumentumok buzgó gyűjtője és feljegyzője, maga is énekszerző és fordító; kétségtelenül tőle származó kompozíciók ezidőszerint nem mutathatók ki (a K.-ről elnevezett kódexben ilyenekül megjelöltek már előtte feljegyzett magyar miseénekeket), de lehetséges, hogy zenét is szerzett. A korabeli külföldi zeneirodalom iránt rendkívüli érdeklődést és fogékonyságot tanult: Viadana, Banchieri, Rovetta, Hammerschmidt, Schütz és mások művei jelentős számban fordulnak meg kezén s azokat gonddal másolgatja; a csirázó magyar egyházi műzenét szeretettel kultiválja (litániák) s tán maga is komponál egyet-mást. Legfontosabb munkája a Kájoni-kódex, de számos területen tevékenykedett; többek között megírja a Magyar Herbáriumot (sajnos elkallódott) A Botanikonba a nép által ismert növényneveket jegyezte be, régi írás és helyesírásmóddal.