Az ókori Irán (Médek, perzsák, párthusok)

Fülszöveg

Irán kivételes földrajzi helyzete révén évezredeken át összekötő kapocs volt Nyugat és Kelet között, s az őskortól kezdve különböző népek civilizációinak elemeit vette át, formálta a saját képére, és adta tovább.Roman Ghirshman, az ősi Irán felfedezésén a legtöbbet fáradozó tudósok egyike, e terület történetét tárja elénk a barlangi ember kőkori leleteitől kezdve egészen a középkor kezdetén bekövetkező iszlám hódításig. Először indoeurópai népek, médek és perzsák több, egymást követő hulláma érkezett az Iráni-felföldre, majd létrejött az óperzsa birodalom. A híres akhaimenida dinasztia (Kürosz, Dareiosz, Xerxész) törekvései és hódításai, a történelemben először, világuralmi igényekkel fellépő civilizációk összeütközéséhez vezettek. E harcok kimenetele döntő hatással volt az emberiség további sorsára.Több mint három évszázadon át folyt a harc a görögök ellen, kelet harca Nyugat ellen, a mediterrán partvidék biroklásáért. Az Akhaimenidák uralmának Nagy Sándor vetett véget, amikor seregeivel elindult Perzsia, majd India meghódítására, és létrehozta világbirodalmát, amely azonban nem sokkal halála után széthullott, s a szeleukida dinasztia vette át az uralmat a régi perzsa királyság fölött. A Szeleukidák hatalmát a párthusok uralma váltotta fel Iránban. Az ókori iráni civilizáció utolsó virágkora a szászánida birodalomban bontakozott ki, melynek kemény harcokat kellett vívnia Róma ellen. Az újperzsa birodalmat végül az arab hódítók döntötték meg az i. sz. 7. században.A számos fényképpel és Tania Ghirshman több mint száz rajzával illusztrált könyvet lapozva az ókori Kelet történelmének hosszú és mozgalmas periódusát ismerjük meg.A szerző, aki 1895-ben született, több mint negyven évet töltött Irakban, Afganisztánban és Iránban régészeti kutatásokkal. Nevét igen jelentős ásatások, elsősorban az Iráni-felföld kultúráinak feltárása tették ismertté.Roman Ghirshman, a Francia Tudományos Akadémia tagja, a Brit Királyi Akadémia külföldi tagja, a Német Régészeti Intézet tagja, a teheráni egyetem tiszteletbeli doktora, számos tudományos munkát és cikket írt. 1979-ben hunyt el.