Rőzselángok melegében

Fülszöveg

Igmándi Szűcs István a 21. században is a hagyományos természet-líra költője. Nem szégyen ez, hanem vívmány. A civilben tudós-professzor költészetében a lélek metaforáinak felfedezője. Verseit a változásait is önmagában őrző természet, a változásaiban is örök emberi sorsok élet-halál libikókája, a naponkénti érzelmi többlet nélkülözhetetlen szüksége hozza létre és minősíti. A lelki ember archetípusa - főként a magyar költészet hagyományait folytatva - a költői képzelet és a megszenvedett szimbólumalkotás nyelvén szól szeretett olvasóihoz. Amint a szerző korábbi kötetei, úgy ez is élményköltészet és jeladás - ahogy kötetcíme is jelzi: tűzjel a "pascali lélek" éjszakájában.