Amerikai rapszódia

Fülszöveg

Helyszín: Washington, Hollywood, valamint az amerikai politikai táj. Szerző: a Rolling Stone című kultuszújság hajdani riportere, szerkesztője, az egyik legbefolyásosabb hollywoodi forgatókönyvíró (Elemi ösztön, F.I.S.T., Flashdance, Nagy dobások, Sliver, Showgirls), aki gyerekkorában került Magyarországról Amerikába. A sztori pedig: a mai amerikai belpolitika és tömegkultúra irányítóinak élete, személyisége, a 60-as években fiataloké, akik ma vezető szerepet visznek, s akik egytől egyig a „permisszív társadalomban” tettek szert karakterükre, erkölcsi világképükre. Közéjük tartozik az író is, ebből következően „megérti” az egész jelenséget, ami nem jelenti azt, hogy ne kerekítene róla megsemmisítően vitriolos jellemrajzot. Norman Mailer-i, Tom Wolfe-i, Truman Capote-i kvalitású tényregényírónak mutatkozik itt, aki alapjában a Clinton—Lewinsky-botrány erkölcsi-ténybeli elemzésén keresztül ábrázolja azt a „Potemkin-falut”, amelyben nemcsak Amerika, hanem tulajdonképpen az egész nyugati világ lakossága is élni kénytelen. Amelyben már rég nem társadalmi vagy emberi értékek és a felelősségtudat határozzák meg a nagy- és kispolitikát, az országos és helyi döntéseket, hanem éppen a felelősség alóli kibúvás mindent elsöprő kényszere, a hazudozás, az önérdek gátlástalan érvényesítése, a telekommunikációs imázs görcsös istenítése. Részlet A szerző megjegyzései-ből: „Ahogy ezt a könyvet írtam – arról a kulturális árnyékbokszról, amely egy elnök (Bill Clinton) képletes meggyilkolását hozta magával –, ráeszméltem, hogy a torzszülött is lázasan körmöl. És vizionál. Ábrándozik. El-elcsöppen. Spekulál. Kenneth W. Starr titkos kéjvágyáról. George W. Bushról és Tricia Nixonról. Hillaryről és Eleanor Roosevelthez fűződő reménytelenül bensőséges kapcsolatáról. Al Gore szívszaggató felszarvazottsági félelmeiről. Bob Dole-ról meg az ő választási reklámnak sem rossz, ellőtt válláról. McCain (úgy is, mint az új John Wayne) sajnálatosan megszegett ígéretéről és a hosszú combú egypetéjű ikrek iránti lángolásáról. Monicáról, az Egyesült Államok elnökéből vallomást kicsikaró Borsó hercegkisasszonyról. Bill Clintonról és örök igaz szerelméről, Willardról. Hogy igazat írt-e a kis ebadta? Hát, ami azt illeti, nem. De ez azért nem ilyen egyszerű. Mert a kis rohadék sanda, kitekert perspektívájából nézve mégis igaz. Furmányosan úgy rendezi a tényeket, hogy vérlázító nézőpontját támasszák alá.Történelmi léptékű szófacsaró és szemfényvesztő. Nem holmi imposztor, hanem kórosan túlméretezett, rusnya kígyó, amely elnyeli áldozatait, majd kiköpi őket, és az ő szájukból fröcsköli saját mérgét. Szóval hazudozó ez a kis féreg? Bill Clinton szerint ugyebár az orális szex nem szex. Talán ez a kis mocsok hivatásos füllentő... vagyis azért agyal ki ezt-azt, hogy igazságokat tárhasson fel? Mi tagadás, abból tartja fenn magát Hollywoodban, hogy profi módra kicifrázza valószerűen ható hazugságait.” Borítófotó Š CSA Plastock / Photonica