Húsz óra - Az ötödik pecsét - Az áruló - Korjellemző magyar próza 1945-1990

Fülszöveg

ELŐSZÓRészlet a könyvből: Húsz óra 7 óra Az asszony tojást hozott, friss uborkát, hagymát, héjától fosztott kenyeret. - Fogyasszák egészséggel... Jobban esik majd utána a pálinka is! - Látja - mondta a férfi -, tudja az asszony, hogy mi kell a férfiembernek... Az asszony letette a tálcát az asztalra: - Ez az én emberem is mindig ide ülteti magát a fák alá, majd azt tetszik hinni a végén, hogy egyebünk sincs, csak ez a lóca meg az asztal... Tessék gyorsan, úgy jó az, melegen! - De még töltsünk egyet... - mondta a férfi, s már töltötte is a poharakat. Igen erős pálinka volt, szilva, legalább hároméves. - Egészségére! - Isten éltese! - néztem az asszonyra. Az a reggel volt egyébként, amit a legjobban szeretek. Némi pára van a levegőben, a nap könnyű függönyön keresztül jut a földre, a pára nem szállt még fel a fűről, levelekről, s ettől meg-megcsillan a táj, messzire hallatszanak a hangok, s az ég tele van madárral. VisszaTARTALOMHúsz óra5Az ötödik pecsét139Az áruló317Bibliográfia413