Lator László összes versei

Fülszöveg

Lator László ezekkel a szavakkal bocsátotta útjukra 1992-ben Az elhagyott színtér címmel egybegyűjtött verseit: „Ha minden korban másképp beszél is a vers, ha kénytelenek vagyunk is a régi költők olyan nagyon szívünkhöz nőtt, ízlésünkbe épült eszközeit félrevetni, a költészet, legalábbis a nekem fontos költészet lényege csupa ősi, elemi tapasztalat. Nem tudunk megrázóbbat mondani, mint a szüntelenül fenyegetett lét szorongató drámája, csontig ható gyönyörűsége. Ugyanazok az alaktalan szörnyek ólálkodnak körülöttünk is, mint a barlangmagányban kuporgó ősember körül. Ugyanaz a láz emészti gyönyörre szomjas húsunkat. Nekem a vers forrása az a döbbenet, amit a kívülünk, bennünk csodálatosan és ijesztően áradó, a teremtés és a pusztulás képeit szakadatlanul egymásba játszó, homályos vagy megvilágosuló világ láttán érez az ember.