Egy kardforgató élete (filmnovella Petschauer Attiláról)

Fülszöveg

Csapathirdetés Amszterdam előtt.Szászi alezredet Petschauerhez fordul, akit néhány napja neveztek ki tanácsosnak.– Önt én értelmes embernek tartom, bár magatartását gyakran nem értem. De hiszem, hogy meg fogja érteni… A legmagasabb helyről jött kegy vigasz is kíván lenni az elmaradt utazásért…Az eddig csendesen figyelő csoportból előlép Tersztyánszky, vigyázzba merevedik Szászi előtt.– Alezredes úrnak jelentem, Tersztyánszky Ödön százados, az olimpiai keret jelölt tagja kijelenti, hogy amennyiben Petschauer nincs a kiutazók között, ő is lemond a kerettagságról, nem utazik, és bár nehezen kiejthető, de jó magyar nevét Tetschauerre rontja.– Százados! Maga ezt a rebellis tónust még a vörösöktől hozta. Úgy látszik, nagyon hamar elfelejtettük magának, hogy a prolidiki alatt vezérkari tiszt volt.– Az alezredes úr igen jól informált. Ennek ellenére én ma a magyar hadsereg tényleges tisztje vagyok, és ebben a minőségemben sem fogadhatom el ezt a megkülönböztető gyakorlatot.– Tudomásul veszem. – Szászi Santellihez fordul. – Maestro, hirdessen csapatot e két úr nélkül.Ekkor egy másik tiszti ruhás vívó lép Tersztyánszky mellé, fővetéssel tiszteleg s azt mondja:– Valamint nélkülem.– És nélkülem – mondja egy harmadik tiszt.– Mit kihirdetni…? – mondja Santelli. – Nem megy magyarok Amszterdam… Mondani világ, van ott kis országba valami skandalőz dolog, lesz világbotra…Szászi nézi őket, aztán sokára megszólal:– Sajnálom. Bár… Végül is a magyar diadal a fontos, nem az, hogy ki vívja ki.Ahogy kilép a teremből, felbomlik a sor, Santelli tapsol.– Sietni, fiúcskák, kevés idő, itt az olimpia, most már tessék tanulni meg vívni!