Anyagismeretek a nőipariskolák részére 1. rész - A fehérneműgyártás anyagai

Fülszöveg

ELŐSZÓ. Textiltechnológiai szakkönyv megírásánál sok nehézség merült fel azzal, hogy a technikus sok eszközt, anyagot és árut egészen más névvel jelöl, mint a nagyközönség, amiből nem egyszer fogalomzavar keletkezik. A technikus pl. a fonalat a „csévére” csévéli, a közönség cséve helyett „orsót” mond. A tulajdonképeni nyersselyem az ú. n. grège selyem volna, a forgalomban azonban a vadselymet, sőt a chappe-selymet is értik alatta. Cérna alatt a technikus két vagy több szál összesodrásából keletkezett szálat ért, a közönség pedig oly szálat, amely nem bolyhos. Damasztnak a takács egészen más szöveteket mond, mint a kereskedő, stb. Sajnos, édes anyanyelvünkben még mindig sok az idegenszerűség, amely kiküszöbölése azért oly nehéz, mert a kirakatok felírásai újra és újra beoltják őket a közönség nyelvkincsébe, pedig sokmindenre vannak jó magyar, alkalmas szavaink. Így a sávos helyett majdnem mindenütt köpper írnak, a fésűsgyapjú helyett Kammgarn-t; gyakran mintha készakarva írnak rosszul a neveket: pl. fil d’ecosse helyett: fildekó, stb., aminek semmi értelme sincs.