Szakácskönyvem sárgult cédulái - Életképek

Fülszöveg

Anna ​Ahmatova gyönyörű versrészletével indítom mondandómat. /„ . . . Képtelen dolog, /hogy annyi emlék őröl a szívemben./ Emlékezetem vendége vagyok/ nagy ritkán. De még ő is becsap engem./” Valóban, a szakácskönyvemből kihulló, elsárgult receptek idézték fel azok emlékét, akiktől kaptam őket. Tizenegy élettörténet kúszott elő a cédulákat forgatva, úgy gondoltam, hogy lejegyzem azokat. Családtagjaim, rokonaim, kedves emberek a múltamból ide kerültek a könyvem lapjaira. Polgári- paraszt és értelmiségi családok idéződnek meg egy-egy elsárgult ételrecept nyomán. Megjelenik velük a történelmi kor, a hozzájuk tartozó környezet, de kiemelten az örök asszonyi törekvés, hogy a családot étellel ellássák. „. . . De minden recept mögött ott van egy asszony, körülötte az otthon melege, a párolgó étel felett elhangzott szavak, a lélek és gyomor elégedettsége, örömök és bánatok. Ott a miliő, amelybe születtek, vagy teremtettek maguknak, és a kor, amelyben nem szabad választásuk alapján élni kényszerültek.” Számba vettem a régi konyhák ízeit, ételeit, és le is írtam az elkészítés módját. Elmélkedtem közben az emlékezetünk megőrző képességéről, amely lehetővé teszi számunkra a múltba nézés nagy kalandjait. Aztán visszatettem a recepteket a szakácskönyvem lapjai közé. Barna betűkkel nyomták a könyvemet, ó sárga lapokra.