A gonosz és a fekete hercegnő + A keselyűk gyászzenéje (2 kötet)

Fülszöveg

A GONOSZ ÉS A FEKETE HERCEGNŐ San Juan szigetén, a tengerparti csapszékekben csak suttogni mernek a rossz hírű, vámpírok lakta kastélyról, amely a város fölé magaslik. Ide tart Leslie L. Lawrence is, zsebében pipájával, és legendás .38‑as Smith and Wessonjával, hogy eleget tegyen a titokzatos Francis T. Drake meghívásának. A kastélyba temetőn át vezet az út: a sírokon gyertyák égnek, s megölt állatok tetemei teszik még barátságosabbá az örök béke helyét… Hamarosan megtörténik az első gyilkosság, amelyet újabb és újabb követ… Aztán előkerül a pipa és a .38‑as – no és a gyönyörű Viorica –, hogy segítségükkel hősünk összemérhesse erejét a Gonosszal. A KESELYŰK GYÁSZZENÉJE „Manek dühösen rácsapott a bástya peremére, és előhúzta tőrét. – Ormazdra! Meg kell ölnöm a sakált! Aztán elkapta rólam tekintetét, és az udvar felé hallgatózott. Egészen addig, amíg futó lábak dobogása nem jelezte, hogy valaki közeledik. Hangos fújtatást hallottam, majd Manek egyszerűen elrepült a közelemből. A szikh tőr a bástya oldalának vágódott, s alighanem le is hullt a mélybe. – Hiába beszélek neked, te patkány?! – A szemét… azt akarom… Látni akarom, amikor kivájják a szemét! – Majd én kivájom a tiédet… Úgyis sok van már a rovásodon, Manek! Ha nem takarodsz azonnal a kapukhoz, bejelentem a templomban, és holnap már fel sem jöhetsz a keselyűk tornyára! – Bocsáss meg Rao, de… – Takarodj a kapukhoz! Manek lihegett, odaugrott hozzám, és az arcomba sziszegte. – Azt ne hidd, hogy vége, sakál! Ha nem is látom, mikor kitépik a szemed…”