Lázadó lelkek

Fülszöveg

Kahlil Gibran: Költő, filozófus, képzőművész. 1883-ban, Libanonban született. 1894-ben édesanyjával és testvéreivel Bostonba emigrál; a város Kínai Negyedében lakik. 1897-től mutatkozik meg a tehetsége a képzőművészetben. Megismerkedik Fred H. Day fotóművésszel, akinek több alkalommal modellt állt. Tizennégy éves korában visszaküldik Libanonba, ahol a bejrúti al-Hikma középiskolában folytatja tanulmányait, főként az arab és a francia nyelvvel és irodalommal foglalkozik. Bostonba 1901-ben tér vissza. 1902-ben egy gazdag amerikai családdal visszatér hazájába; utazásának húga halálhíre vet véget. A következő évben elveszti a féltestvérét és az édesanyját. 1904-ben Fred H. Day kiállítást rendez a számára; 1905-ben New Yorkban megjelenik az al-Musiqa - A muzsika című írása. 1906-ban kiadják Nimfák völgye című novelláskötetét; a történetek elárulják antifeudális és antiklerikális látásmódját. 1908-ban megjelenik a Lázadó lelkek című kötete. Mecénásainak köszönhetően még ebben az évben Londonba, majd Párizsba utazik, ahol közel két és fél évet tölt. 1912-ben megjelenik a Törött szárnyak című kötete, 1914-ben pedig a Könny és mosoly. 1920-ban lát napvilágot az Előfutár, 1923-ban jelenik meg legismertebb műve, A Próféta, 1926-ban a Homok és tajték. 1928-ban adják ki a Jézus, az ember fia című kötetét, amelyben a saját kortársai képzeletbeli beszámolói alapján próbál új, plasztikusabb képet festeni a Megváltóról. 1931-ben megjelenik a Föld istenei című prózai költeménye, amelyben a Föld istenei az ember sorsáról, jövőjéről vitatkoznak. Gibran 1931 április tizedikén hunyt el New Yorkban. Először Bostonban, majd Libanonban temették el. Halála után, 1932-ben adták ki a Vándor című írását; A próféta kertjét 1933-ban jelentették meg.