Az operaház fantomja

Fülszöveg

"Az operaház fantomja nem mese. (...) Bizony, hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak." Így kezdi világhírű - és Andrew Lloyd Webber jóvoltából musicalváltozatában is világsikert arató - regényét Gaston Leroux, a francia krimi század eleji nagy klasszikusa, aki az "igazi" irodalom olyan nagyságait mondhatta rajongó barátainak, mint Apollinaire vagy Éluard, és akinek hatvan (!) kötetét ma mint a posztmodern előképeit is újrafelfedező rácsodálkozással szokás emlegetni. Ha egy író azzal kezdi a mesélést, hogy amiről mesél, az nem mese, joggal hiheti az olvasó, hogy füllentenek neki. Elképzelhető-e mármost, hogy létezik az operaház fantomja? És ha igen, ha hús-vér ember, hogyan és miért került a régi Párizs titokzatos, föld alatti labirintusába? És mit akar ez a hús-vér árnyalak az operaháziaktól? Miféle borzongató viszony fűzi a szépséges Christine Daaéhoz, és mi köze "a zene angyalához"? S vajon ez az angyal is hús-vér ember-e? És ami a legfontosabb: föld fölött és föld alatt miféle angyal viaskodik miféle démonnal; és diadalmaskodik-e az angyal a démon felett? Minderre választ kap az olvasó. S becsapva bizonyosan nem érzi majd magát.