A tüdő megbetegedéseinek röntgenatlasza

Fülszöveg

A levegővel telt tüdő alacsony röntgensugár elnyelése következtében már nativ felvételeken - a magas sugárelnyelésű mellkasi szervekkel szemben - kontrasztos képet ad. A tüdő légtartalmának csökkenése, akár egy hörgő elzáródása, akár idegen anyag felhalmozódása következtében szintén egyszerűen leképezhető. Ennek a tulajdonságnak köszönhető, hogy a röntgensugár felfedezése után, a csontváz mellett a tüdő már korán, a radiológia által a legbehatóbban és legeredményesebben tanulmányozott szerv lett. A tüdőgyógyászati diagnosztika máig is legfontosabb eszköze a mellkasi radiológia. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pulmonologiai Klinikájának alapítója, Kováts Ferenc, már az 1940-es években bizonyította a tüdőgyógyász kiemelkedő, sajátos szerepét a mellkasi szervek röntgenvizsgálatában. Az azóta eltelt több mint félszázad alatt a klinika a hazai mellkasi radiológia fontos műhelye maradt, ezt igazolják az innen kikerült közlemények. A klasszikus radiológia mellett belépő korszerű képalkotó eljárások, a számítógépes rétegfelvételek (CT), a mágneses rezonancia (MR) a diagnosztikus lehetőségeket eddig nem képzelt módon finomították.